dogwhisperer olvas

Észrevettétek-e már, hogy hamarabb jegyzitek meg, ha valami rossz dolog történik, mintha jó? A negatív érzelmeket kiváltó helyzetek mélyebb nyomot hagynak bennünk, hiszen intenzívebb érzést keltenek. Az ok nagyon egyszerű: evolúció. Ha belegondolsz, a halászó, vadászó, gyűjtögető elődeinknek mit kellett hamarabb megtanulni: azt, hogy melyik bokron édesebb a málna, vagy azt, hogy melyik barlangban lakik a kardfogú tigris? Nem, nem a málnát, hiszen az életben maradáshoz elengedhetetlen volt, hogy tudja, hol rejtőzik az ellenség és azt a területet nagy ívben el kellett kerülni.  Tehát a negatív tapasztalat váltotta ki belőlük  a védekezést, ami a túléléshez elengedhetetlen volt. Kénytelenek voltak a negatív élményre fókuszálni. Nekünk viszont már nem kell a barlangban élő kardfogú tigristől félnünk, az evolúció csodája mégis az, hogy ez a fajta védekezés megmaradt bennünk pár ezer évvel később is. A modern világ velejárója, hogy megállás nélkül stresszelünk, szorongunk, aggódunk,

Ki vagyok én? Honnan jövök, és hova tartok? Mik a céljaim és miket akarok elérni az életben? Egyáltalán hogyan tudom meg? Teljes káosz, pedig milyen egyszerűnek tűnik, hiszen saját magunkkal élünk együtt, velünk töltjük a legtöbb időt. Mégis sokan vannak, akiktől, ha megkérdezik ki vagy te, csak pislog nagyokat és nem is tudja mit kéne válaszolni. Az, hogy nem ismerjük saját magunkat egy hatalmas probléma, hiszen hogyan élünk úgy boldog, kiegyensúlyozott életet, hogy igazából nem tudjuk kik vagyunk, mi az ami boldoggá tesz? Nehéz kérdés, még nehezebb út, hiszen sok a buktató és sok sok idő, amíg megtaláljuk saját magunkat. Mégis érdemes belevágni, hiszen mi magunk vagyunk az egyetlen ember, aki születésünk pillanatától, halálunkig velünk van, életünk minden egyes pillanatában. Miért ne saját magunkat ismerjük a legjobban? Nagyon megéri... De hogyan is kezdjük? Nem könnyű kérdés. Vehetsz egy papírt és leírhatod, hogy mi a kedvenc ételed, italod, színed, helyed, hobbid. Majd g

Kicsit más téma, nem olvasós, nem könyves, inkább olyan, ami mindannyiunkat érint. Életem egy nagyon nehéz korszakát éltem az elmúlt pár hónapban és egyre jobban belesüllyedtem az önmarcangolásba. Olyannyira, hogy nem igazán tudtam örülni semminek, minden csak bosszantott, vagy idegesített. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy így fogom leélni az életem? Így akarok élni? Savanyú képpel mászkálni az utcán és utálattal nézni az emberekre? Nem... Szóval elkezdtem beleásni magam mindenféle önismereti, motivációs, önsegítő témába és nagyon izgalmas dolgokat találtam. Gondoltam megosztok pár dolgot Veletek is, hiszen nagyon fontos lenne, hogy ebben a rohanó világban legalább bennünk nyugalom legyen.  Észrevettétek már, hogy egy nap hányszor panaszkodtok valami miatt? Esik az eső, túl meleg van, esik a hó, lekéstem a buszt, nem köszönt a bolti eladó, és még sorolhatnám napokig. Ezzel szemben hányszor adtok hálát azért, amitek van? Van hova hazamenni, van meleg víz, amikor zuhanyzol

SPOILERES!! " David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt.   David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz…  Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik?  Vajon Da

SPOILERES! " Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.   Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.  Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége." A történet szerint Madeline beteg, mindenre allergiás, így egy steril szobában él, nem mehet ki a lakásból. 18 éves koráig ez a normális számára. Ekkor költözik a szomszédba Olly, aki felforgatj

SPOILERES!   „‒ Külön, mégis együtt. Elválaszthatatlanul. Szóval… néhány napja biztosan tudtam, hogy Pax evett. Éreztem. Múlt éjjel megláttam a holdat, és tudtam, Pax is épp azt nézi, ugyanakkor. Gondolod, ha érzem, hogy Pax él, úgy is van?      ‒ Igen.” Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot. Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség. Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot.  Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban." A Pax eredetileg gyermeke

SPOILERES! "A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…  A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az e

SPOILERES! A történet fő témája a bűn és a bű nhődés. A bűn eredete a házasságtörés.  A kötet mélylélektani témája örök érvényű, minden korban megállja a helyét, hiszen az elkövetett bűnnek következménye van, amit mindenkinek viselnie kell.  Hester Prynne-t házasságtörés vádjával pellengérre állítják és a skarlátvörös A betűvel bélyegzik meg. (A, mint adultery, azaz házasságtörés.) A skarlát betű érdekessége, hogy Hester maga készíti, mely nem csak a szégyen jele, hanem gyönyörű kézimunka is egyben. Érdekes, hiszen maga az elkövetett bűn a kor egyik legnagyobb szégyene, melyet ember megtehetett, ettől függetlenül a főhősnő arannyal körülhímzett, gyönyörű kitűzőként készíti el. Ennek a jelentése az, hogy bár házasságtörést követett el és azzal kell fizetnie, hogy élete végéig a szégyen jelét kell magán viselnie, illetve önként vállalt remeteéletet kell élnie, Hester kitűzője mégis arra enged következtetni, hogy magát a szerelmet képviseli, nem pedig a szégyent.  Has

SPOILERES! Nem szeretem a magyar írókat, nem szeretem az elsőkönyves írókat. Ebből kiindulva a Zápor utcát nem nekem találták ki, ugyanis Csendes Nóra elsőkönyves, magyar író. És mégis... Annyira megfogott, annyira tökéletes volt, hogy a lelkemet simogatta. " Kockáztatnál ​a szerelemért?   Két történet – két tizennyolc éves lányról. Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.  Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat. Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között? Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.  Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alat

Nem szokásom előre megtervezni, hogy mit fogok olvasni. Mindig percekig (órákig) ülök a könyvespolc előtt és nézegetem a borítókat, olvasgatom a fülszövegeket, leveszem, visszarakom, megint leveszem. Keresek egy könyvet, amit most azonnal el akarok olvasni, aztán rájövök, hogy a könyv egy doboz legalján van, a doboz pedig sok másik doboz alatt. Esélytelen küldetés.  Mindemellett persze tele vagyok kihívásokkal, mert ugye itt a tavasz, mennyi romantikus kihívás, mennyi szép borító. Ismerjük, igaz? Adriana Trigiani - A cipész felesége "Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de szemet gyönyörködtetően tartalmas.  Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét. Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro é

1996-ban jelent meg a Trónok harca , azaz George R. R. Martin sikersorozatának, a Tűz és jég dalának első kötete. Magyarországra 2003-ra jutott el. A fantasy ciklusból eddig 5 kötet jelent meg és mi még mindig nem tudjuk, hogy ki ül a Vastrónra a sorozat végén. 22 év, ennyi idő alatt még Harry is legyőzte Voldemortot. :) Bevallom, hamarabb néztem végig TV-ben a sorozatot, minthogy olvastam volna. Mivel már tűkön ülve várom a sorozat folytatását, gondoltam nosztalgiázom egy kicsit.  Ahogy az első részt olvastam, annyira beleszerettem a leírásokba, a városok hangulatába, hogy tulajdonképpen nem is a cselekmény sodort magával, hanem annak a gondolata, hogy szeretnék ott élni. (Persze csak azután, hogy vége a háborúnak :D ) Ez adta az ötletet ahhoz, hogy egy kicsit elkalandozzak Westeros földjein, végig a Hét királyságon. Az első kötet Deresben, a Stark-ház földjén kezdődik. Ekkor még nyár van a Hét királyságban, bár Deres annyira Északon van, hogy ott nyáron is bundát