Zápor utca értékelés

SPOILERES!

Nem szeretem a magyar írókat, nem szeretem az elsőkönyves írókat. Ebből kiindulva a Zápor utcát nem nekem találták ki, ugyanis Csendes Nóra elsőkönyves, magyar író.

És mégis...

Annyira megfogott, annyira tökéletes volt, hogy a lelkemet simogatta.

"Kockáztatnál ​a szerelemért? 

Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami. 

Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell. 

Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül. 

Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével? 

A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője. 

Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved!"

A Zápor utca 2016-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. 

A cselekmény két szálon fut. Az egyik napjainkban játszódik, Bogi szemszögéből olvashatjuk a történetet. Bogi és a családja nyaralni indul a nagypapa nyaralójába, a Szentendrei-szigetre két másik családdal. Hősnőnk itt ismerkedik meg Gergővel, a magának való, zárkózott fiúval. Gergő nem szól semmit, csak a zenét hallgatja fülhallgatóján keresztül. Majd egy bújócska alkalmával egymás mellé keverednek. Kellemesen csalódnak egymásban és itt indul be a szerelmi történet. Kamaszos vívódást követően a fiatalok egymásra találnak. Bogi az egyetem miatt Kecskemétről Budára kötözik, ahol - reményei szerint - több időt tölthet majd szerelmével. A lány egy mogorva öreg hölgyhöz költözik, Róza nénihez, akiből süt a megvetés és egy kedves szót sem tud kisajtolni magából. Mint a legtöbb kapcsolatban, itt is akadnak problémák, amikkel meg kell birkózniuk.

A másik szálon egy levélen keresztül, egy név nélküli, szintén 18 éves lány történetét ismerjük meg, az 1950-es évekből. A lány egy esküvőn találkozik Samuval, akivel hosszas vívódás után találnak egymásra. Nyilván a kornak megvan az a szépsége, hogy nem illik férfiakkal találkozgatni, nem illik velük kettesben lenni. Ők mégis megszegik ezt a szabályt. A lányt a családja nem tudja tovább tartani, így Budára küldik dolgozni. Budára, ahol végre szabadabban szerethetik egymást Samuval.

A könyv zseniálisan felépített, nem pörög, de letehetetlen. Romantikus, de nem nyálas. Annyira szép, amilyen az első szerelem volt mindannyiunk életében. A szereplők bátortalanok, nem tudják mit lehet és mit nem.

A történet vége pedig, ahogy sejtjük, szívszaggató. Az írónő kitépi a szívünket és megtapossa, majd szépen hozzávágja a Zápor utcát.

A két fiatal lány a budai Zápor utcába költözik be, a leírás alapján rájövünk, hogy egymással szemközti házakról van szó. Gergő zenekara ajánlatot kap, amit el is fogadnak, így 16 hónapra Amerikába utaznak. Samu dezertálni szeretne egy jobb élet reményében. A két lánynak pedig döntenie kell: menni, vagy maradni. 

Bogi másfél hónapig szenved, majd az utolsó előtti estén elmegy Gergő lakásához, maga se tudja miért. A fiút nem találja otthon.

Az ismeretlen lányt reggel zaj veri fel. Az ávosok jöttek a családért, akiknél élt. Menekül. Samu után indul a kikötőbe, de lekési a hajót. Nem látják egymást többet.

Mindkét történet vége az, hogy a két lány elveszíti a szerelmét. Nos, ha visszagondolunk, hányan maradtunk együtt az első szerelmünkkel? Kevesen. A történet tulajdonképpen arról szól, hogy az első szerelem mennyire új, mennyire más, mennyi mindent tanulunk belőle a másikról és főleg saját magunkról. Az egész egy érzelmi hullámvasút.

A könyv végén kiderül, hogy az ismeretlen lány a mogorva Róza néni, aki annyira belekeseredett Samu elvesztésébe, hogy onnantól képtelen volt szeretni, talán el is felejtette, hogy mi is az. 

A regény is egy érzelmi hullámvasút, együtt lángolunk, nevetünk és sírunk a szereplőkkel. Mi is úja átéljük az első szerelmet. Az egész annyira könnyed, annyira szórakoztató, hogy csak úgy peregnek a lapok. 

Szerettem az írónő könnyed stílusát, a lelkét adta bele a könyvbe. Nem éreztem sem erőlködést, sem kényszert. Az ilyen könyveken érezni, hogy belülről jön.

Kedves Nóra! Hála neked, megkedveltem a kortárs magyar írókat, mert alig várom, hogy olvassak valami hazait. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy nem minden elsőkönyves író csalódás. Csak így tovább, várom a következő könyved. :)