dogwhisperer olvas

Észrevettétek-e már, hogy hamarabb jegyzitek meg, ha valami rossz dolog történik, mintha jó? A negatív érzelmeket kiváltó helyzetek mélyebb nyomot hagynak bennünk, hiszen intenzívebb érzést keltenek. Az ok nagyon egyszerű: evolúció. Ha belegondolsz, a halászó, vadászó, gyűjtögető elődeinknek mit kellett hamarabb megtanulni: azt, hogy melyik bokron édesebb a málna, vagy azt, hogy melyik barlangban lakik a kardfogú tigris? Nem, nem a málnát, hiszen az életben maradáshoz elengedhetetlen volt, hogy tudja, hol rejtőzik az ellenség és azt a területet nagy ívben el kellett kerülni.  Tehát a negatív tapasztalat váltotta ki belőlük  a védekezést, ami a túléléshez elengedhetetlen volt. Kénytelenek voltak a negatív élményre fókuszálni. Nekünk viszont már nem kell a barlangban élő kardfogú tigristől félnünk, az evolúció csodája mégis az, hogy ez a fajta védekezés megmaradt bennünk pár ezer évvel később is. A modern világ velejárója, hogy megállás nélkül stresszelünk, szorongunk, aggódunk,

Ki vagyok én? Honnan jövök, és hova tartok? Mik a céljaim és miket akarok elérni az életben? Egyáltalán hogyan tudom meg? Teljes káosz, pedig milyen egyszerűnek tűnik, hiszen saját magunkkal élünk együtt, velünk töltjük a legtöbb időt. Mégis sokan vannak, akiktől, ha megkérdezik ki vagy te, csak pislog nagyokat és nem is tudja mit kéne válaszolni. Az, hogy nem ismerjük saját magunkat egy hatalmas probléma, hiszen hogyan élünk úgy boldog, kiegyensúlyozott életet, hogy igazából nem tudjuk kik vagyunk, mi az ami boldoggá tesz? Nehéz kérdés, még nehezebb út, hiszen sok a buktató és sok sok idő, amíg megtaláljuk saját magunkat. Mégis érdemes belevágni, hiszen mi magunk vagyunk az egyetlen ember, aki születésünk pillanatától, halálunkig velünk van, életünk minden egyes pillanatában. Miért ne saját magunkat ismerjük a legjobban? Nagyon megéri... De hogyan is kezdjük? Nem könnyű kérdés. Vehetsz egy papírt és leírhatod, hogy mi a kedvenc ételed, italod, színed, helyed, hobbid. Majd g

Kicsit más téma, nem olvasós, nem könyves, inkább olyan, ami mindannyiunkat érint. Életem egy nagyon nehéz korszakát éltem az elmúlt pár hónapban és egyre jobban belesüllyedtem az önmarcangolásba. Olyannyira, hogy nem igazán tudtam örülni semminek, minden csak bosszantott, vagy idegesített. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy így fogom leélni az életem? Így akarok élni? Savanyú képpel mászkálni az utcán és utálattal nézni az emberekre? Nem... Szóval elkezdtem beleásni magam mindenféle önismereti, motivációs, önsegítő témába és nagyon izgalmas dolgokat találtam. Gondoltam megosztok pár dolgot Veletek is, hiszen nagyon fontos lenne, hogy ebben a rohanó világban legalább bennünk nyugalom legyen.  Észrevettétek már, hogy egy nap hányszor panaszkodtok valami miatt? Esik az eső, túl meleg van, esik a hó, lekéstem a buszt, nem köszönt a bolti eladó, és még sorolhatnám napokig. Ezzel szemben hányszor adtok hálát azért, amitek van? Van hova hazamenni, van meleg víz, amikor zuhanyzol