Pax értékelés

SPOILERES!

  „‒ Külön, mégis együtt. Elválaszthatatlanul. Szóval… néhány napja biztosan tudtam, hogy Pax evett. Éreztem. Múlt éjjel megláttam a holdat, és tudtam, Pax is épp azt nézi, ugyanakkor. Gondolod, ha érzem, hogy Pax él, úgy is van? 

    ‒ Igen.”

Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot.

Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség.

Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. 

Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban."

A Pax eredetileg gyermekeknek íródott, de felnőttek körében is hatalmas sikert aratott. Nem véletlenül.

A történet első pár oldala annyira szívbe markoló, hogy csak nyeltem a könnyeimet. A kisfiú, akinek meg kell válnia szeretett rókájától. A könyv mégsem arról szól, hogy hogyan talál vissza hozzá, hanem arról, hogy Peter és Pax hogyan találja meg saját magát.

Peter apja bevonul a hadseregbe, így a kisfiú a nagyapjához kerül, ahová nem viheti magával Paxot. A fiú az első éjszaka megszökik és útra kel, hogy visszatérjen barátjához, akit az út szélén hagytak, egy biztonságosnak vélt helyen. A front egyre közelebb vonul, ahhoz a helyhez, ahol a rókát hagyták. Peter lába eltörik és Vola, a magányosan élő ex-katona tanyájára keveredik. Vola saját démonjaival küzd, hiszen a háború őt sem kímélte. Míg a kisfiú megerősödik annyira, hogy tovább tudjon indulni a nő és a gyermek is hatalmas fejlődésen megy keresztül. 

Peter retteg attól, hogy ugyan olyan lesz, mint az apja, de végül rájön, hogy közel sem hasonlítanak egymásra. Pax egyedül van az erdőben, nem tudja, hogyan szerezzen élelmet, hogyan vadásszon. Őt róka társai segítik abban, hogy megtalálja önmagát.

A könyv egyszerre szomorú és vidám, elgondolkodtat és megnevettet. Nem kizárólag fejlődésregény. Olyan témákat vet fel, mint a háború és annak következményei, és azt, hogy mennyire fontos megtalálnunk saját magunkat. Továbbá arról is szól, hogy milyen hatalmas és különleges kapcsolat alakulhat ki egy ember és egy állat között. 

A történet vége keserédes, de segít megérteni azt, hogy mennyire fontos az elengedés.

Ha ezt gyermek fejjel olvasom, valószínűleg nem értettem volna teljesen, de a mondanivalója határozottan fontos. Kötelező olvasmánnyá tenném.