Minden, minden értékelés

SPOILERES!

"Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége."

A történet szerint Madeline beteg, mindenre allergiás, így egy steril szobában él, nem mehet ki a lakásból. 18 éves koráig ez a normális számára. Ekkor költözik a szomszédba Olly, aki felforgatja az életét.

A szereplők szép lassan egymásba szeretnek és Maddy rájön, hogy az az élet, amit korábban élt nem élet, csak létezés. Nem akar így élni tovább, így Olly-val együtt Hawaii-ra utaznak, azzal a kockázattal, hogy a lány bármelyik pillanatban meghalhat. Egy hirtelen rosszullét után a kezelőorvos tájékoztatja Madeline-t, hogy ő tulajdonképpen nem beteg, csak az immunrendszere gyenge, mivel egész életében egy steril lakásban élt, ahol nem találkozott a szervezete betegségekkel. 

Maddy és Olly szakítanak, mert a lány nem akar többet szenvedni és nem sokkal később a fiú és családja el is költözik bántalmazó édesapjától. 

A lány édesanyja orvos, akiről kiderül, hogy nem tudta feldolgozni férje és fia halálát, így a lányát a világtól elzárva neveli, nehogy őt is elveszítse.

Nos, én ezt a történetet nagyon élveztem, DE... annyira hiányosnak érzem. Alig tudunk meg valamit Olly családjáról, arról, hogy az apja iszik és bántja őket csak mellékesen esik szó, pedig szerintem fontos lett volna részletesebben bemutatni. Így a fiú nem is igazán szerethető karakter, inkább csak egy kiváltó oka Maddy viselkedésének. A lány családjáról is igen keveset tudunk, azon kívül hogy az anya orvos és az apja és a bátyja egy autóbalesetben haltak meg.

Hiányoltam továbbá azt, hogy az anya gyógyulását részletesebben leírja az írónő. 

Igen, igen, tudom, telhetetlen vagyok, de szerettem volna a szereplőket jobban megismerni.

Továbbá úgy gondolom, hogy a vége össze lett csapva. Míg a történet elején és végén Maddy legtöbb gondolatát nyomon követhettük, a végén hopp, ott ül egy repülőn és egy antikváriumban újra találkozik Olly-val, akit A kis herceggel vezet nyomra. Értem én, hogy mekkora jelentőségű az a kis könyvecske, de a történetben kb. semmi említés nem esik arról, hogy a lánynak miért is olyan fontos, így a vége nekem teljesen indokolatlan volt. Legalább annyit tudtunk volna meg, hogy Olly, hogy reagál, de nem...

Összességében - magam sem értem - nagyon tetszett a könyv, bár voltak apró hibái, élvezhető volt és gyorsan olvastatta magát. 

Maddyt nagyon szerettem, mert hihetetlenül bátran viselte a "betegségét" és mert annyira emberi volt. Nem lett kedvenc, de többször is szívesen olvasnám.