Személyes, avagy mi történt három év alatt
Majdnem három év telt el az utolsó bejegyzés óta. Már szinte meg is feledkeztem a blogról. Tanakodtam, mit is kéne kezdeni vele és arra jutottam, hogy elmesélem mi történt az utolsó bejegyzés óta.
Ott kezdődött, hogy belecsöppentem egy igen komoly olvasási válságba, mégpedig az Anne Frank naplója olvasása közben. Nem gondolom, hogy megvisélt volna, viszont azon a nyáron, amikor olvastam elutaztunk a párommal Szlovéniába, a bledi tóhoz. Ott valami megváltozott bennem. Semmi misztikum, csak átértékeltem a teljes életem. De erről majd máskor.
Ezt követően nem igazán találtam a helyem úgy sehol, sem a könyvek közt, sem a világban. Valami készült, ami mindent megváltoztatott, csak még nem tudtam, hogy mi az. Hogy legjobb barátnőmet idézzem egy igazán szép gondolattal: “ a lelked egy új fejezetre készül”.
Kellett is, hiszen 2018. szeptemberében, egy szép napsütéses délelőtt a kezemben tartottam azt a bizonyos pozitív tesztet. Kisbabát vártam.
A kislányom 2019. május 25. napján, hajnal 03.45-kor látta meg a napvilágot - vagyis a kórház neon világítását. És itt fel is borult az életünk, a szülőség minden szépségével együtt (értsd: a belünk lógott apával). Akinek van gyereke tudja miről beszélek. Sok mindenen mentünk keresztül, voltunk a mennyben és a pokolban is többször. Aztán egyik napról a másikra ismét felborult az életünk, az utcára sem mehetünk ki. Az én életem nem változott sokat, csak annyit, hogy újra tudok olvasni, szerencsére elég sokat.
Valahol itt fogalmazódott meg bennem, hogy újra írni kezdek. Nem csak könyvekről. Anyaságról, önismeretről, boldogságról.
Ott kezdődött, hogy belecsöppentem egy igen komoly olvasási válságba, mégpedig az Anne Frank naplója olvasása közben. Nem gondolom, hogy megvisélt volna, viszont azon a nyáron, amikor olvastam elutaztunk a párommal Szlovéniába, a bledi tóhoz. Ott valami megváltozott bennem. Semmi misztikum, csak átértékeltem a teljes életem. De erről majd máskor.
Ezt követően nem igazán találtam a helyem úgy sehol, sem a könyvek közt, sem a világban. Valami készült, ami mindent megváltoztatott, csak még nem tudtam, hogy mi az. Hogy legjobb barátnőmet idézzem egy igazán szép gondolattal: “ a lelked egy új fejezetre készül”.
Kellett is, hiszen 2018. szeptemberében, egy szép napsütéses délelőtt a kezemben tartottam azt a bizonyos pozitív tesztet. Kisbabát vártam.
A kislányom 2019. május 25. napján, hajnal 03.45-kor látta meg a napvilágot - vagyis a kórház neon világítását. És itt fel is borult az életünk, a szülőség minden szépségével együtt (értsd: a belünk lógott apával). Akinek van gyereke tudja miről beszélek. Sok mindenen mentünk keresztül, voltunk a mennyben és a pokolban is többször. Aztán egyik napról a másikra ismét felborult az életünk, az utcára sem mehetünk ki. Az én életem nem változott sokat, csak annyit, hogy újra tudok olvasni, szerencsére elég sokat.
Valahol itt fogalmazódott meg bennem, hogy újra írni kezdek. Nem csak könyvekről. Anyaságról, önismeretről, boldogságról.
Off: a bejegyzés 2020 ősze óta pihen, de gondoltam itt hagyom, mert a szívemnek oly kedves időszakot ír le.
Szeretnék mesélni arról, hogy mi minden történt a kis családunkkal, azóta, de az őszinte válaszom a SEMMI. Így, nagybetűkkel. 2020 márciusa óta vagyunk itthon, a karantén minden szépségét és nehézségét átéltük... többször. De ez nem az a hely, a csapból is ez a téma folyik, szóval kezdjünk valami könnyeddel.
Dobpergés.
Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója értékelés érkezik.
Juhuuu. ☺️
Megjegyzések
Megjegyzés küldése